Sajnos erősen él az emberekben a tévhit, miszerint a kutyák alapból tudnak és szeretnek úszni. Sajnos ez nincs így, őket is meg kell tanítani úszni, meg kell ismertetni és szerettetni velük a vizet. Ez egy lassú, sok türelmet igénylő folyamat, amit ha elkapkodunk, vagy csak "bevágjuk" a kutyát a vízbe mikor ráúntunk a csalogatásra, annyit fogunk elérni, hogy kedvencünk megutálja és rettegni fog még a gondolatától is az úszásnak.

De miért gondolják, hogy minden kutya tud és szeret is úszni?

A kutyák végtagjai nem mozgathatóak annyi irányba mitn például az ember karjai, így ha pánikol, vagy fulladozik, mert nem tudja hogyan is kéne fennmaradni a víz tetején, a csapkodás hasonlítHAT az ismert kutyaúszáshoz (bár a víz felszínének folyamatos megtörése -felületi feszültség- terheli az izületeket és a kutyát is gyorsabban fárasztja-, amitől azt hihetjük, hogy kutyánk tud is úszni. Persze ha láttuk már, hogyan is úszik egy nyugodt, magabiztos kutya, akkor nem tévesztjük össze a kettőt.

 Az úszás folyamata

A kutyák végtagjai úszás közben egy komplex, ciklikus mozgást végeznek. "Először" a bal hátsó láb nyúlik hátra (1), amit a bal mellső láb követ (2), majd a jobb hátsó (3) és végül a jobb mellső (4).

Erőkifejtásre és haladásra főként a melső lábakat használják, míg a hátsó lábak a test mellett szorosan vannak, ezzel is csökkentve a víz ellenállását.

 De vajon mindig így úsznak?

A kutyák úszását rengeteg dolog befolyásolhatja és sok mindennel befolyásolhatjuk mi magunk is.

Feljebb egy nyugodt, ideális úszást írtam le, de ezek változhatnak különböző behatásokra, amik aztán befolyásolják, hogy a test mely területei lesznek terhelve. Ha például a kutyát egy helyben úsztatjuk, akkor általában ideges lesz, ami azt eredményezi, hogy egyre inkább előre felé akar haladni bármi áron. Ilyenkor a mozgása szétesik, a mellsó lábakkal elkezd oldal irányba "evezni", csak hogy haladjon végre. Ez nem csak, hogy megterheli a mellső lábakat, de ha egy csípődiszpláziás kutyáról van szó, akkor szinte feleslegessé is teszi az úszást, hiszen a mellső lábakra helyeződik a hangsúly.

Hasonlóan rossz, ha egy kutya folyton forgolódik a vízben. Ebben az esetben a gerinc és annak környéke van szinte folyamatos terhelés alatt. Arról nem is beszélve, hogy ha hirtelen fordul vissza, például nagy lendülettel rugaszkodik el egy medence széléről, bizonyos fajtáknál megnő a gyomorcsavarodás veszélye. (Azzal hogy milyen alapvető tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy medencének amit terápiára használnak, egy későbbi írásban foglalkozom)

 Összességében tehát elmondható, hogy a megfelelő úszáshoz nyugodt és türelmes tanítás szükséges.