Dönci egy 10 év körüli labrador retriever, aki a Retriever Rescue pártfogoltja. Mivel nekem eddig csak labradorom volt, a második ráadásul tőlük, különösen jó kapcsolatot ápolok a fajtamentőkkel. Szoktam menhelyek, fajtamentő egyesületek kutyáit ingyen vállalni, ha a mozgásszervi problémájuk miatt nem fogadnák esetleg örökbe, ezen segítsünk egy kicsit. Így merült fel ez a kompakt, ám annál nagyobb szívű labrador kezelése is.

Röviden Dönci előéletéről:

"Dönci 10 év körüli labrador retriever kan. A szentesi menhelyre került még a tavalyi év végén, gazdája nem kereste. Nagy nehezen helyet szorítottunk ki neki, addig a helyi állatvédők és Berényi Adrienn állatorvos segítségével megtörtént teljeskörű ellátása. Veszettség és kombinált oltást, microchipet, oltási könyvet kapott. Szívférgességre tesztelt, ami sajnos pozitív, ezért még egy specialista szív ultrahang vizsgálat és mellkas röntgen vár rá. Azonban megtörtént helyben vérlaborja is, továbbá ivartalanítása. Így lényegében egy majdnem kész kutya kerül hozzánk, aki teljes lendülettel állhat neki a szívférgességből való gyógyulásnak is. Érdre került ideiglenes befogadásra, természetesen időközben is jelentkezhet rá végleges gazdi.
Barátságos, nyugodtabb természetű kutya, más kutyákkal jól kijön. Dönci kompakt méretű, tömör-gyönyör alkatú labifiú, akitől, ha megkérdeznénk, mit szeret a legjobban a világon, akkor a válasz az lenne, hogy a saját hasát. Jutalomfalatért és hasvakarásért ugyanis bármire képes!"

Tehát adott ez a "második generációs Dundiégó" (az első Dundiégót (Tökit) én fogadtam örökbe két és fél éve), aki rendkívül kompakt, magasságra kb. fele akkora mint egy átlagos labi, ám súlyra ugyan akkora (33kg). Az elhízott kutyák végtagjai és izületei folyamatosan nagy terhelésnek vannak kitéve, ennek hatására elkezdenek romlani és egyre több probléma jön elő. Mindemellett egy menhelyes/ideiglenes kutyánál nem mindig megoldható a megfelelő, és kellő mennyiségű mozgás, Dönci esetében a könyökei tropák. Ezt tetézi, hogy ha sétával, ne adj Isten futással/kocogással szeretnénk fogyasztani, akkor a terhelés megnövekedik és a már kialakult mozgásszervi problémát tovább rontjuk, hiszen a fogyás nem egyik napról a másikra történik. Ilyenkor jön a képbe a hidroterápia. Úszás közben a kutya ugyanúgy mozog és dolgozik, mintha a szárazföldön sétáltatnánk, ám a végtagok nincsenek megterhelve a saját súllyal.

Mint minden kutyánál akinek ismeretlen a múltja, Döncivel is azzal kezdtem, hogy megnéztem, volt-e már kapcsolata a vízzel, hogyan reagál arra, ha "elveszti a lábai alól a talajt". Bár labradorról, akik a köztudatban vizimentőkként vannak elkönyvelve, közel sem biztos, hogy szeret úszni. Meglepően sok "vizi kutyával" találkoztam már, akik nem szerettek, vagy akár egyenesen írtóztak az úszástól, és ennek az ellenkezőjével is találkoztam már.

Egyelőre Dönci is ebbe a kategóriába tartozik, túlzás lenne azt mondani, hogy nem lehetett kiszedi a medencéből, de hősiesen tűrte, és kicsit sem aggódta túl az ismerkedést a medencébel. A helyzetet némiképp nehezítette, hogy korábban szívférges volt és azt sem tudtuk, hogy volt-e valaha epilepsziás rohama. Mindkettőt figyelembe kell venni, hiszem megemelkedett pulzus, nagy stressz hatására komoly problémák adódhattak volt. Szerencsére ez a kis panellabrador jól vette az akadályokat, nem ellenkezett, nem menekült, hanem együttműködően, mint aki tudja, hogy ez neki jó lesz, végig dolgozta az "első kezelést"

Folyt. Köv.